A Magyar Zene Házában fekszem egy babzsákfotelben, egyébként egy beszélgetős alkalmon, ahol Zságer Balázs lejátszott egy számot az este végén. A tudatomban közel egy évtizednyi meditáció tapasztalatai után is egészen meglepő és azt messze meghaladó folyamatok zajlanak. Életemben harmadszor érzékelem, hogy hangok hatására végre tér és mozdulatlan nyugalom van bennem, ott, ahol korábban zaj és káosz. Ilyet korábban csak nemerov és Ryoji Ikeda előadása közben hallottam, úgyhogy hatalmas megnyugvással vettem tudomásul, hogy kezd kialakulni egyfajta mintázat. Itt döntöttem el, hogy nagyon szeretném, ha ezt az élményt más is megélhetné, ezért írok Zságer legújabb, Eternal Beta Mode című albumáról. Hátha van még rajtam kívül, aki spontán dimenziót vált a szintetizált és modulált hangok váltakozásától.
Arra mondjuk akkor nem gondoltam, hogy egy ilyen anyagot, mint az Eternal Beta Mode, verbálisan bemutatni alsó hangon is minimum lehetetlen. Ezért a szándékom ezen a ponton, hogy aki hasonló tripekre nyitott, az jelen íráson keresztül találkozzon egy újabb lehetőséggel, átkattintson a Bandcampre, megvegye az albumot, és a téridő nemlineáris rétegeiben kapcsolódjon az élményhez. Szóval egyelőre
egy beszélgetésen vagyunk Magyar Zene Házában, ahol Zságer Balázs volt a Hang/ember programsorozat aktuális vendége.
Másfél órában mesélt a zenei életútjáról: a kezdetektől a Žagaron át Yonderboi élő, zenekari formációjának tagjaként megélt évektől a szólóban történő művészi alkotásig, amely a jelent határozza meg. Aki esetleg nem találkozott a Transcendent Waves koncertsorozattal, annak szeretettel ajánlom, ugyanis szintén nagyon izgalmas zenei terekbe nyerhet betekintést. Egyúttal közelebb is kerül Zságer Balázs jelenlegi alkotási folyamataihoz vagy live actjeihez. Az igényes zenére szórakozni vágyók ugyanígy örülhetnek a Bognár Csabával közösen jegyzett kiadó, a Free Sequence remélhetőleg sorozattá növő estjeinek is. Ugyanis ennek az igen termékeny és hosszú útnak a jelenlegi állomása az Eternal Beta Mode.
Érdemes egy egészen másfajta attitűddel közelíteni ehhez az albumhoz, mint amit általánosságban véve a köznyelvben a zenéhez való viszonyként értelmezünk. A zen alapvető gondolkodásmódja hasznos támpontot nyújthat. Úgy tekintsünk a körülöttünk lévő világra, mintha most tapasztalnánk mindent először, így prekoncepcióktól mentesen, saját valójukban kapcsolódhatunk akár másokkal, akár az életünkben zajló történésekkel.
Ez hatványozottan igaz a kísérleti zenei terekre, ahol nem szokványos referenciapontok mentén születnek az alkotások,
így befogadásuk is nyitottságot igényel. Az Eternal Beta Mode azok számára nyit új kapukat, akiknek a hangok olyan szintű befogadására van igényük, mint amilyennel egy történethangsúlyos filmet vagy egy anyagi formában létező műalkotást, szobrot vagy installációt fogadunk be.
Nekem akkor adta a legkomplexebb élményt az album, amikor egyfajta soundscape vagy hangokból álló környezet megközelítéssel hallgattam végig. Atmoszférát teremt, és bár az ambient fogalma nem új, a hangok annyira érdekesek és változatosak, hogy aktív megfigyelőként vagyok jelen, miközben az egész folyamat zajlik. Ahogy hunyt szemek mögött a figyelmem a hangokon, minden szám alatt egy absztrakt táj újabb és újabb elemei épülnek.
A hangok objektumok, a közöttük eltelt idő kifeszített, otthonos tér.
Tiszta tudatként szemlélődök, megfigyelem az ürességben születő, ezüst pixelekként ragyogó hangokat, miközben életeket gyógyulok minden tekintetben. A hangok szinte megfoghatóvá, valamiféle megnevezhetetlen belső érzékszervvel tapasztalva jelennek meg. Ennek elsődleges kiváltó oka a füllel hallható frekvenciatartományból származó ingerek (komolyabb hangrendszeren és nagyobb hangerőn a hangnyomás sem utolsó), azonban az okozott érzet messze túlmutat csupán a hangok érzékelésén.
Az anyag nagyon konkrét belső utazásra ad lehetőséget, amelynek a saját tapasztalatom szerint határozott eredménye a testérzetek és a tudatállapot megváltozása, amennyiben a figyelem a megfelelő mértékben képes befogadni a hallottakat. És itt következik a feloldhatatlan paradoxon, hogy
egy ilyen anyagról kizárólag akkor lesz bármi fogalmunk, ha egy az egyben megtapasztaljuk,
nem csak meghallgatás szintjén, hanem aktív, figyelemmel teli befogadással. Szándékosan nem megyek végig egyenként a számokon, ugyanis határozott véleményem, hogy a zene nyelvén való alkotás ilyen mélységei és a befogadásnak ezen minősége messze túlmutat magán az elkészült anyagon. A róla való kommunikációban pedig fontosnak tartom azon dimenzió vizsgálatát, amely felteszi a kérdést, hogy milyen hatással van a zene a befogadóra. Ugyanis az Eternal Beta Mode hangmodulációi és kiváló mixing & mastering munkája lehetőséget biztosít, hogy könnyen meditatív állapotba kerüljön a hallgató, ami már önmagában pozitív élettani hatásokkal bír.
Ennek ellenére néhány mondatban, tényleg csak ízelítőként teszek egy ártatlan kísérletet, hogy a verbalitás eszközét használva kedvet csináljak a közvetlen tapasztaláshoz, ami egészen egyedi élmény. A koncepció szerint a folyamatos változás, a befejezetlenség állapota nyilvánul meg az anyagban, ami egy heterogén, változatos világot eredményez. A szerző hangok formájában tesz fel néhány nagyon érdekes kérdést:
egy alkotói folyamatban mit tekinthetünk valójában késznek?
Mikor lesz egy anyag végleges állapotban, és másnap vajon ugyanezt gondolom-e róla? Egzakt válaszok híján a kérdés inspirációvá válik, amely új nézőpontokat eredményez, amely újra alkotásra ösztönöz és így tovább a végtelenségig. Ebben az attitűdben egyszerre található meg az állandóság és flexibilitás, az örökös átmenetiség érzése.
Az album Krasznahorkai László végtelen ürességről szóló idézetével kezdődik. Ezután a következő néhány szám széles szőnyegei neonpasztell hullámzásként ágyaznak meg a belőlük növekedő szintetikus hangerdőnek. Az organikus és a fémes-digitális kontrasztja közötti űrt gyönyörűen kitölti a megfigyelő jelenléte. Az album második felétől hangsúlyosabbakká válnak a perkusszív elemek, azonban itt is távol madarunk a zenei sztenderdektől. A szélesre húzott padek mögül szól a tört ütemű dob. A Ghost Frames elképesztően izgalmas sound design világába megpihenni járok haza.
Ez az a nyelv, amit értek és beszélek.
Miközben hallgatom, rendesen boldogságot érzek, ezek szerint nem vagyok egyedül ebben a világban. Széles mosollyal indul a lemez második fele. Egyfajta csúcspont a Sodródás, ahol szintén a nyújtott szintetizátorok függönye mögött szól a tört ütem. Szó sincs default side chainről, minden frekvenciatartomány (szándékosan messze nem hoznám be a hangszercsoport kifejezést, mert végre nem az a világ, ahol ez értelmezhető lenne) a szerző elképzeléséhez és az album világához illő módon egymáshoz képest teljesen egyedi arányokban és irányokban helyezkedik el. Ez az attitűd egyébként az album védjegye is lehetne: határozottan az az érzésem, hogy a szerző bármiféle kötöttségektől vagy külső megfeleléstől mentesen megosztja velünk a zene nyelvén az általa megélt érzés- és gondolatvilágot.
Végül a No Meaning Found ledobja az atomot,
és több mint öt percen keresztül simogatja a neuronhálózatomat. Egy pillanatra iamyank hangját hallom az impro zeneiskolai képzésekről, ahogy behajol a térbe, és azt mondja: hát persze, hiszen bármit lehet! Az utolsó szám, de akár az egész album ezt az állítást támasztja alá.
Az Eternal Beta Mode című album számomra több síkon is értelmezhető. A szerző saját alkotói hangján való megnyilatkozása, izgalmas emberi kérdések és állapotok hangtér formájában való kifejezése. Befogadói oldalról pedig egy kiváló lehetőség, hogy a hangok visszakapják a mára talán elfelejtett, de egyre inkább ébredező funkciójukat. Ez pedig a mentális és lelki egészség és egyensúly helyreállítása. Szívből ajánlom, hogy adj magadnak fél órát ezzel a szándékkal, és merülj el a lezáratlanság megnyugtató, örökké változó terében.
Zságer Balázs: Eternal Beta Mode, Free Sequence, 2026.
Fotók: Zságer Balázs Facebook- és Bandcamp-oldala
